Sziasztok, üdv Mindenkinek a blogomon! Nemrég feltettem egy posztot a Facebookra, amiben arra kértelek Titeket, hogy tegyetek fel Nekem könyvekkel kapcsolatos kérdéseket. Azonban a bejegyzést idő előtt töröltem, mert Pandalány oldalán megtaláltam azt a book tag cikket, aminek a tematikája nagyon megtetszett, és úgy döntöttem, hogy inkább az alapján készítem el ezt a cikkemet (természetesen Pandalány engedélyével! ). A tematika lényege, hogy A-tól Z-ig minden betűhöz tartozik egy angol nyelvű kérdés vagy kijelentés (magyar fordítással), amire választ írok. Természetesen fotókkal fogom illusztrálni a könyveket, amiket megemlítek a cikkben. Ha érdekel Titeket, akkor görgessetek lejjebb, és várom a hozzászólásaitokat is! \ 'A-Z' BOOK TAG / A uthor, you've read the most books from (Író, akitől a legtöbbet olvastad): John Green. Először a Csillagainkban a hiba című könyvet olvastam Tőle, ami annyira tetszett, hogy több könyvét is megvásároltam. Nem csalódtam sosem az írásaiban, és a könyvek designja is rendkívül igényes, figyelemfelkeltő.
Hát mindig nem érted?! Ember, még offshore-ozni sem vagy hajlandó! Hát hogy adjak így normális tanácsot?! Csak viccelődsz vagy vannak érveid? Vannak! A vágy s a szenvedés két pólus, Mi mindig is dinamizálta ezt a posványt, A két töltés, amely között hömpölyög az áram, És hajtja, galvanizálja az életet, Egyszer vággyal telítve, másszor kínnal. Az egyenletből hogyha kivonod A szenvedést, minden magába roskad. S nyikorogva lassan (nyikorog) leáll a Nagy Mókuskerék. Az Úr ránk bízta ezt a bolygót, rajta Minden teremtett lénnyel és növénnyel, Mi eddig rossz, hanyag gazdái voltunk… Szerinted tényleg jobb ember leszel, ha nem Guccit veszel, hanem szén-dioxid-kvótát? Azt mondod hát, én is fordítsam el fejem Közönnyel a Föld agóniájától? Csak azt mondom, hogy luxuskiadás a rossz lelkiismeret megnyugtatása. S őszintén? Nem is áll jól neked, nem vagy Egy kiköpött Leonardo DiCaprio. Ádám felkiált. Elég volt! Juj, ne izgasd fel magad! Eddig tűrtem, hogy mindig visszahúzol! A lelkem hogyha bármi jóra hajt, te jössz, S a kétely mérgét csepegteted fülembe.
– A szín végén Elon Musk integet az égről egy Teslából, "legyél a kozmosz úttörője / foglalj planétát, / vár ránk ott kinn az édes újrakezdés – hallatszik. Ugyanakkor Ádám már járt az űrben az eredeti szövegben, ahol a Föld szellemének hívására egyrészt felismerte, hogy vissza kell térnie, másrészt azt is meglátta: az ember lényege cél nélkül is küzdeni… – Madáchnál csak álmában járt Ádám az űrben. Az egész történet az összes színnel egy látomás. Ma már konkrétan az űr meghódítására készül az emberiség, Elon Musk ennek a törekvésnek a mai szimbolikus figurája, hisz most épp kolonizálni akarja a Marsot. – Hogyan hangzana ma az Úr imperatívusza, egyben az eredeti dráma zárómondata: Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!? – Egy biztos, az Úr ma nem intéz dörgedelmes szózatot a zsinórpadlásból. Csendesen suttog, már akinek. Tasnádi István: Csendes-óceáni szín - részlet Ádám megnyitja jegyzeteit az iPadjén. ÁDÁM Jöjj, Lucifer! Hallgasd meg ünnepi beszédem, Mit elmondok a klímakonferencián.
LUCIFER Kímélj meg, kedvesem, már így fojtogat A tengeribetegség, s attól tartok, Hamar viszont kell látnom itt a tatton A löncsre elfogyasztott pompás osztrigát. Te kímélj meg, könyörgöm, e nyegleségtől! Rémes, letűnt korok affektált stílje ez, Mikor divat volt még a torzat isteníteni. Cinizmusod, sátánom, hót unalmas! Lucifer sértetten hallgat, majd… Jó, hát halljuk azt a filantróp nyekergést! A hosszadalmas expozíciót viszont Ugorjuk át, alázattal esengek, ne cifrázzad a szót, elő a lényeget! Ádám átnézi a jegyzeteit, majd inkább fejből mondja. Kifürkésztük a Teremtés titkait, Sarkáig tártuk vegykonyhája ajtaját, Hol élet készült egykor, önmagát Fenntartó, építő-lebontó szent S örök burjánzás itt a holt anyagban. Kíváncsi távcsövekkel pásztáztuk az űrt, keresvén új galaxist, s a láthatatlan, Apró monászt is tárgylencsére tettük. Atommagot hasítottunk kevélyen, Pokol tüzét tudón igába fogva. Kilestünk mindent már, mi tiltva volt, Mert erre sarkallt felbujtónk, a Szellem… Na végre, kezd izgalmas lenni!
"Nem adhatok mást, csak mi lényegem. " Idézetek, melyeket mind ismerünk, és álmunkból felébredve is tudjuk: Az ember tragédiájá ból valók. Madách Imre műve világhírű lett, de vajon tudjuk-e, hogy fogságban írta meg az első verzióját? Ismerjük-e a regényeket, melyek róla és feleségéről szólnak? Cikkünkben érdekességeket gyűjtöttünk össze annak apropóján, hogy éppen 195 éve született Madách Imre. 1. Madách Imre családja egészen a 13. századig vissza tudta vezetni a származását. Az ember tragédiájá nak írója nemesi családban látta meg a napvilágot, idősebb Madách Imre és Majthényi Anna elsőszülött fiaként. 2. Imre zárkózott fiú volt, mivel szülei kastélyában töltötte gyermekéveit Alsósztregován, és nevelői vezették be a tudományokba. A családi körön kívül nem is igazán volt társasága. Visszahúzódó magatartását csak tovább növelte, hogy korán elvesztette édesapját. 3. Az ifjú összesen hat idegen nyelvet tanult meg, így németül, szlovákul, franciául, angolul, latinul és ógörögül is tudott, és már ezekben az években is tollat ragadott.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. Először Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben, hogy emlékezzünk meg erről az eseményről: hiszen "ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is" – vélte. Noha a bevezetésére néhány évet várni kellett, végül a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot. Azóta évente megünnepeljük ezt a napot annak jegyében, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
Pista bácsi nagy figura volt, művészvénájára jellemző volt, hogy kifőzött marhacsontokból asztali ceruzatartókat csiszolgatott, ezekre fogfúróval karcolt mintát, halat, virágot, ezt-azt, és amalgámmal be is tömte. Csinosan mutattak. Pista bácsi a létező szocializmus esküdt ellensége volt, és egy ízben hitét is megvallotta. Mint mondta, szerinte a vallás nem úgy működik, mint egy automata, hogy aszongya, felfohászkodunk, "ó, Istenem, adj egy kis szárazkolbászt", mire a Jóisten ledob egy adag szárazkolbászt. Hümmögtem magamban a fogászbácsi bölcsességén, az életünk viszont alaposan rácáfolt, hiszen évtizedekig így éltünk, a Jóisten pont akkora darab szárazkolbászt dobálgatott le nekünk, amekkorával kisegített. Más kérdés, hogy mindemellett igyekeztünk nem automatának nézni őt, az eleven valóságot. Lackfi János: "Sokaknak tartozom, sosem tudom majd visszafizetni" Mindent nem kaphatsz meg a szüleidtől. Mindent nem kaphatsz meg a társadtól. A gyerekeidtől sem kaphatsz meg mindent. Belém vésődött tornatanár nénink, Muci néni mélyértelmű mondata, amellyel a tornatermi kötelek végére bogozott csomók veszélyére hívta fel figyelmünket.