Élete 1902-ben született Rácegrespusztán. Ősei cselédek voltak. Apja uradalmi gépész. Isko-lái: Dombóvár, Pest. A forradalmak alatt részt vett a politikai mozgalmakban. 1921-ben be-iratkozik az egyetem magyar-francia szakára, de nem kezdte el, mert emigrált Párizsba, 5 évet töltött itt. Kapcsolatba került a francia avantgárddal. 1926-ban hazajött és Kassák Lajossal szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot. 1928-tól a Nyugat munkatársa. 1941-44 között a Magyar Csillag című folyóiratot szerkeszte-tője. 45 után a Nemzeti Parasztpártnál képviselő. Az 1960-as években magyar irodalmi élet vezéralakja lesz. A 70-es években a határon túli magyarok sorsáért emeli fel a szavát. 1983-ban halt meg. A vers 1956 nemzeti dala, egyfajta kördokumentum. Ugyanakkor a versnek a tárgya: minden kor zsarnoksága Formája litániára emlékeztet. Rendkívül monoton a versépítkezés. Egy mondat a zsarnokságról A vers címe: Témamegjelölő, egy elvont fogalmat definiál a költő. Szerkezete: Egyetlen többszörösen összetett mondtat, melynek az alapmondata: Hol zsarnokság van ott zsarnokság van.
(A. J. ) Janus Pannonius: Pannonia dicsérete Balassi Bálint: Egy katonaének Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez Petõfi Sándor Szeptember végén Egy gondolat bánt engemet Jókai Mór: A kõszívû ember fiai Vörösmarty Mihály: A vén cigány Arany János: A walesi bárdok Mikszáth Kálmán: A néhai bárány Ady Endre Szent Margit legendája A föl-földobott kõ Utálatos, szerelmes nációm Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Babits Mihály: Hazám! Az igazi ország Füst Milán: A magyarokhoz József Attila: Bukj föl az árból Radnóti Miklós: Nem tudhatom Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról Nagy László. Ki viszi át a szerelmet, Tûz Ajánlott olvasmányok és filmek MAGYAR IRODALOM (A. ) Keresés: "Haza, a magasban" | in English Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról Illyés Gyula EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsõben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó õr szavában, nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hûvös ítéletében: bûnös!
"-ban, "tűz!
nemcsak a katonásan pattogtatott "vigyázz! "-ban, "tûz!
Címéhez híven, egyetlen mondatban fejezi ki a vers Illyés Gyula véleményét a Rákosi -diktatúráról. Vádló szava érvényes minden államrendszerre, amely a vers betiltásával ismeri be önnön zsarnokságát. A hatalmas körmondat az élet minden területén megmutatja, hogy a zsarnokság miként hódít az emberi viszonyokban, a magán- és közéletben éppúgy, mint a lélekben. A vers sajátsága, hogy a körmondatban az elsõ versszaktól kezdve megteremti a halmozás feltételeit. Úgy sorolja fel a zsarnokság ismérveit, hogy a nemcsak szóval elõkészíti a következõ ismérvek sokaságát. Így érezteti, hogy a zsarnokság mindent áthat. Nemcsak a fegyveres hatalom legdurvább tetteivel tombol, hanem belopja magát az ember magánéletébe, megmérgezi a családot, a munkát, a szerelmet. Az ember végül már önmagában hordozza a zsarnokságot. A dolog közepébe vág, s mindjárt a lényegre tér a költõ. A szöveg egyre szenvedélyesebb. A versszerkezet is érezteti, hogy miként szorul a hurok a rabságban tartott ember körül. A vallatószobáktól, a börtöncelláktól, a bírói ítélettõl, a kivégzésektõl és a titkon elföldelt halottaktól a belsõ meggyõzõdésünkig mindenütt jelen van az elnyomó hatalom.
(1950) Illyés Gyula (1902—1983) költõi és írói munkájának nagy részét a magyar nép sorskérdéseinek szentelte. 1945 elõtt a társadalmi igazságtalanság ellen szólalt fel, a háború idején a magyarok frontra terelése ellen tiltakozott, majd õ volt az, aki a legkövetkezetesebben harcolt az elszakított területeken élõ honfitársainkért. Az 1948 utáni diktatúra idején sokáig csak burkolt formában fejezhette ki tiltakozását. A költõ 1950-ben, a letartóztatások, bebörtönzések és kivégzések idején írta meg Egy mondat a zsarnokságról címû versét. A mû a sajtóban csak az 1956-os forradalom napjaiban jelenhetett meg. A verset ezután ismét tilalom alá helyezték, és csak 1988-ban láthatott napvilágot Illyés gyûjteményes kötetében. 1956-ban azonban ismertté vált, s az emberek titokban másolgatták, terjesztették. Nyugatra szakadt hazánkfiai is kiadták, hanglemezen és magnószalagon hallgatták a költõ saját elmondásában. A költemény a tilalom éveiben is szolgálta a magyarság igazságszeretetét, lelki egészségét.
Az ember életét áthatja a zsarnokság legfõbb eszköze, a félelem. Ez teszi a mindennapi embert alakoskodóvá, képmutatóvá. Ez készteti a tömeget a vezérek ünneplésére. Ez teszi hajlandóvá a mûvészt arra, hogy szobrot állítson a zsarnoknak. Már a gyermekeket úgy nevelik, hogy el ne árulják szüleik véleményét, mert akkor meghurcolják õket. Hazudni kell egymásnak s önmagunknak. Aggódni kell folyamatosan: vajon hazajön-e a párunk, ha sokáig elmarad. Eszünk a zsarnokság rugója szerint jár. Hazudik a pap a szószéken, ha nem akar börtönbe kerülni. Eltorzul ízlésünk, feladjuk gondolatainkat. Végül a költõ hiábavalónak nevezi versét, hûsége bizonyítékát is: a zsarnokság ellen nem tehet semmit. Tudja, a zsarnokság a mûveket is kihasználja. Ha nem tiltja be, akkor meghamisítja, a maga hasznára fordítja. Parányi jelenetek villannak fel. Mind a zsarnokság valamilyen formáját világítja meg. Megjelennek rabok, amint kopogtatásukkal Morse-jeleket váltanak, feltárul a kivégzõfal, ahol dobszóra vezényelnek sortüzet, látjuk a megfélemlítetteket szájuk elé emelt ujjal, amint pisszt intenek — és így tovább.