Ennek feltétele azonban, hogy a rendes felmondást a felek szerződése lehetővé tegye. Ha a határozott idejű bérleti szerződés esetén a felek szerződése lehetővé teszi a rendes felmondást, akkor a felmondást legkésőbb a hónap 15. napjáig kell közölni, a szerződés pedig legkorábban a hónap végével szűnik meg. Mi a helyzet lakásbérlet esetén? A lakásbérleti szerződések esetén a bérlethez képest vannak eltérő szabályok. Ebben a kérdésben azonban nem találunk eltérő rendelkezést, így a lakások bérletére is a feni szabály az irányadó. A határozott idejű lakásbérleti szerződésben a felek lehetővé tehetik a rendes felmondást. Ha a szerződésben nem esik szó erről, akkor a határozott időre kötött lakásbérleti szerződés fő szabály szerint – a bérlő örökösére a törvényben meghatározott speciális esetet kivéve – rendes felmondással nem mondható fel. A jövő még "félig ismeretlen" Fontos tisztában lenni azzal, hogy az új Ptk. szabályai a "jogi időszámítás" alapján igencsak gyerekcipőben járnak. Csupán néhány év telt még el a törvény életében.
A felmondási időt – ugyanakkor – mindkét esetben a Ptk. – fentebb idézett – 6:339. § (2) bekezdése szabályozza. Forrás: Ecovis Hungary
Mi a helyzet a határozott idejű lakásbérlet esetén? Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet, ha a lakásbérlet határozott időre jött létre. Vagyis például 1 évre írt alá a bérlő. Ilyen esetben meggondolhatja magát valamelyik fél, és hamarabb is véget vethet a viszonynak? A korábbi Polgári Törvénykönyv egyértelmű volt a kérdésben. Kimondta ugyanis, hogy határozott idejű szerződést idő előtt nem lehet rendes felmondással megszüntetni. (Itt is csak a rendes felmondásról beszélünk, a szerződésszegés esete más szabályozás alá esett. ) Mit mond az új Ptk.? "A határozott időre kötött szerződést bármelyik fél rendes felmondással felmondhatja a törvényes felmondási idő betartásával idő előtt gyakorolható felmondási jog esetén a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napjáig. " Miről is szól ez a szabály? A fenti előírás, a korábbi szabályozással ellentétben, már nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy egy határozott időre megkötött bérleti szerződést (itt még nem csak a lakásbérletről van szó) rendes felmondással szüntessenek meg.
A rendelkezés tehát önmagában nem biztosít általános felmondási jogot a határozott időre kötött bérleti szerződés szerződő felei számára, mert csak azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben törvényi rendelkezés biztosít a határozott időtartam lejárta előtt gyakorolható felmondási jogot. Ilyen helyzetet rögzít a Ptk. § (4) bekezdése, amely szerint a bérlő örökösei a határozott időre kötött bérleti szerződést felmondhatják, 6:340. § (3) bekezdése, ami a bérbeadott dolog új tulajdonosa számára teszi lehetővé a felmondást, valamint a 6:346. § (3) bekezdése, ami a bérlőnek biztosítja a felmondást, ha a bérbeadó korszerűsítési munkálatokat kíván végezni a lakásban. Ezek a rendelkezések a felmondás lehetőségéhez nem kapcsolnak törvényes felmondási időt, amiből csak az következik, hogy a felmondási idő "nulla" nap. A 6:339. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés célja azonban az, hogy azokra az esetekre is rögzítse a jogviszony megszűnésének az időpontját, amikor a törvény a (rendes) felmondás jogát (azaz nem a másik fél szerződésszegésére alapított felmondás jogát) biztosítja olyan helyzetekben, amelyekben egyébként a jogviszony határozott időtartama miatt nem lenne a törvény által biztosított egyoldalú megszüntetési lehetőség.