4-6. versszak: tragikus múlt: váltás; Isten lesújtott ránk; büntetése: tatárok, törökök, belviszály (talán ez utóbbi a büntetés oka? ). 7. versszak: sivár jelen: kilátástalanság; nincs a hazatért áldozni kész honfi. MEMORITER: HIMNUSZ A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhődte már e nép A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének!
(6. ) Anaforás szerkezettel, romantikus képekkel, felsorolással, halmozással (ész, erő, szent akarat) indokolja a világ elismerését. A 10. versszaktól kezdve kétféle jövőképet vázol fel. (10. 11. 12. ) Ha a szenvedés és hősi küzdelem megfelelő volt, és a "buzgó imádság" meghallgatásra talál, akkor jobb kor köszönt ránk, ha viszont mégsem volt elegendő az erőfeszítés, akkor a "nagyszerű halál" lesz a sorsunk. Vörösmarty romantikus képben mutatja be nemzethalál vízióját. A Szózat nemzethalála azonban nem a lassú elkorcsosodásnak, az erkölcsi süllyedésnek szégyenletes utolsó stációja (mint Kölcsey vagy Berzsenyi Műveiben), hanem a korábbi versszakokban felidézett múlt történelmi tapasztalataival összhangban a kiszámíthatatlan, igazságtalan végzettel szembenálló, a jövőért áldozatokat is vállaló nemzet tragikus, de egyben elismerést is kiváltó elbukása. Az óda végén visszatér a keret. (utolsó vrsz. ) A korábbi kérés, felszólítás nyomatékos paranccsá erősödik. Ismételten hűségre szólítja fel a magyarságot az alkotó.
Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. A nagy világon e kívűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Himnusz és Szózat szerkezeti hasonlósága: keretes, dicső múlt ↔sivár jelen, nemzethalál vízió. A magyarság nem érdemelne-e jobb jövőt. Mindkettő alapja: Berzsenyi: Magyarokhoz I. II. A Szózat Kölcsey alapgondolatából indul ki.