Ezzel köszöntött be a zsidó vallásfejlődés klasszikus periódusa, s ekkor került sor az ősi vallási hagyományok egységes feldolgozására is: ennek eredményeként született meg a zsidó vallás szent könyve, a bibliai gyűjtemény. Az ókori zsidó vallásosság évezredes története során csaknem félszáz, Jahve szavait tolmácsoló irat került megfogalmazásra. A legkorábbi szövegrészek az i. évezred végén fogalmazódtak, az utolsó iratok keletkezésének ideje az i. 2. A két időpont között alakult ki a klasszikus zsidó vallásosság, a maga kidolgozott monoteizmusával. Ebből az anyagból származott a Mózes neve alatt fennmaradt, az I. évezred derekán összeállított gyűjtemény. Az öt mózesi könyv anyagában találjuk a világ és az ember teremtésének – más közel-keleti népek hagyományaihoz igen hasonló – feldolgozását. Ádám és Éva, Káin és Ábel, a vízözön vagy a bábeli torony építésének története a zsidó nép ősatyáinak (Ábrahám, Jákób és József) történetével folytatódik, majd a szövetségkötő Mózes életét és a zsidóság honfoglalásának eseményeit beszéli el.
Biblia, Ószövetség, héber Biblia, Mózes, Salamon, Kánaán, Palesztina, Izráel, Júda, Jeruzsálem, vallás, monoteizmus/egyistenhit, zsidó vallás, Tízparancsolat, próféta, jeruzsálemi templom, diaszpóra, Messiás, Kr. e. X. század (a zsidó állam fénykora), Kr. VI. század (a babiloni fogság).
A keresztényi segítőkészség, adakozás fontosabb, mint a vagyonszerzés, ezért a gazdagok számára jóval nehezebb a mennybe jutás. Tanítványai, kétkezi munkás zsidók Jézus tetteit és tanításait a Biblia újszövetségi evangéliumaiban, görög nyelven jegyezték le. A zsidó papság féltette tekintélyét Jézustól, ezért elfogatták, majd keresztre feszítették. Három nap után sírját üresen találták, feltámadása után pedig tanítványai, Péter és a többi apostol hitték, hogy hamarosan, Jézus visszatértekor eljön a világvége. Csak a pogány Saulból lett Pál apostol kezdte hirdetni, hogy Jézus halálával megváltotta az emberi bűnöket, és a keresztény hit nemcsak a zsidók, hanem a pogányok számára is elérhető. Leveleiben közérthetően fogalmazta meg görögöknek, rómaiaknak az evangéliumot, a jó hírt. Az új vallás gyorsan terjedt: nem járt titokzatos beavatási szertartásokkal, egyenlőnek tekintett senatort és rabszolgát, és a gazdagoknak sem kellett lemondaniuk a vagyonukról a megtéréshez. Miután 70-ben a rómaiak felgyújtották a jeruzsálemi templomot, a zsidók nagy része szétszóródott a birodalomban.
A témához tartozó szövegek elemzése támogatja a biblikus történetek átélését. Görög művelődéstörténet A gyűjtemény célja, hogy segítsen egyben látni az iskolai oktatásban szaktárgyakra szakadt görög műveltséganyagot. Támogatja a hitvilág, az irodalom, a filozófia és művészetek változatos módszerekkel való feldolgozását, egyben utalva a keresztyénséghez való kapcsolódásokra.
Előzetes tudás Tanulási célok Narráció szövege Kapcsolódó fogalmak Ajánlott irodalom Ehhez a tananyaghoz ismerned kell a zsidó vallás és az ókori Kelet nagy világvallásainak alapvető tanításait. Tájékozottnak kell lenned a korai római császárság történetében. Ebben a tanegységben megismered a legnagyobb világvallás történetét, tanait. Megtanulod, hogyan lett a kereszténység egy kis üldözött szektából a Római Birodalom és később Európa államvallása. Iskolai szüneteid – a nyári vakációt kivéve – vallási ünnepeken alapulnak. Ősszel az elhunytakról emlékezünk meg ősi római, majd keresztény szokás szerint, télen a szeretet ünnepe, a karácsony egyben Jézus születésének ünnepe is, tavasszal pedig húsvétkor a feltámadást, a megújulást ünnepeljük. A szilveszter és az újév, piros betűs naptári ünnepeink pedig a rómaiak találmányai. A rómaiak különbséget tettek az isteneknek járó szent napok és a mindennapok között. Az istenekkel való kapcsolatukban nagyon pontos, meghatározott szövegű kéréseket és imákat fogalmaztak meg.
A háztartás apró istenei külön szentélyt kaptak a házban. Istenhármasuk Jupiter, Júnó és Minerva volt, de görög hatásra más istenek is bekerültek mitológiájukba. A kezdet és vég kétarcú istene, Janus januári évkezdetünkben él tovább. A császárkorban a lakosság egyre nagyobb része a keletről érkező, személyes, érzelmekre ható, a túlvilági boldogság kérdéseire választ adó hitet keresett. Az egyiptomi Ízisz, a perzsa napisten és más, a beavatottak számára ismert istenek egyre népszerűbbek lettek. A kereszténység Palesztinában született. Róma Kr. e. 63-ban hódította meg a zsidó államot, amely Nagy Heródes király idején viszonylagos függetlenséget élvezett. A zsidók évszázadok óta vártak a Messiásra, a megváltóra, aki majd felszabadítja országukat. A Betlehemben született, de Názáretben felnőtt Jézus 30 évesen kezdte hirdetni, hogy Messiásként, Isten fiaként azért érkezett, hogy megváltsa az emberek bűneit. Jézus tanításaiban az embertársak szeretetét, elfogadását, a megbocsátást hangsúlyozta.