Az 1995-ös Jumanji folytatása nem okoz csalódást azoknak, akik nem a Star Warsra akarnak beülni a moziban. Kétórányi súlytalan akciókaland, pihentető humorral. Pompás időtöltés, amíg megbocsátjuk szeretteinknek a bejgli felett egymás fejéhez vágott sértéseket. Személy szerint nem voltam nagy rajongója az eredeti Jumanjinak, gyerekként túl erőszakos volt, állatszeretőként túl kegyetlen, halló emberként pedig Kirsten Dunst rinyálása volt túl sok. A folytatás nem tétováz, rögtön újkori közeget teremt a társasjátéknak, bár arról már nem szól a fáma, hogy hogy alakul át a táblajáték egy éjszaka alatt videójátékká. A film készítői valószínűleg azt gyanították, hogy nem is fog senkit különösebben érdekelni, ezért aztán nem is foglalkoztak a megmagyarázásával – nem tévedtek nagyot. A 2. 0 verzió szereplői gimnazisták, a klasszikus sztereotípiáknak megfelelő összetételben: egy macsó sportoló, egy cicalány, egy kocka és egy életet és tanulást túl komolyan vevő lány. Ők négyen összekerülnek iskolai büntetésük elvégzésekor, és mit ad isten, az iskola raktárában ráakadnak a gyilkos játékra.
Ezek a karakterek karikatúrák. A játékok elnagyolt és állandó szereplői. Ott az izmos hős, a szexi akciócsaj, a nem túl erős segítő és a tudós. De nem ez a csavar. Hanem az, hogy mindenki totálisan más karaktert kap a játékban, mint amilyen az életben. A béna srác bújik Dwayne Johnson testébe, a félénk csaj lesz a szexistennő, a szexi műcsaj lesz a pocakos férfi tudós, a nagymenő amerikai focis srác pedig a nem túl erős hátizsákcipelő. A színészeknek pedig úgy kell játszaniuk, mint amilyenek a tinik a valódi világban, hiszen tulajdonképpen ugyanazokat a fiatalokat nézzük egy teljesen más testben. Dwayne Johnson, Karen Gillan, Jack Black és Kevin Hart pedig marha jól élnek a lehetőséggel. Nem évszázados alakításokról van szó, egyszerűen csak jó őket nézni, mert nagyon élvezik a helyzetet, és van is mit élvezni rajta, mert bőven kapnak annyi poént, amennyi elviszi a balhét. Egyedül talán Hart az, akinek bőven lehetett volna több jó dumát adni, kicsit kezd már fárasztó lenni, hogy egyetlen filmjében sem kap igazán erős sorokat, mert csak arra szerződtetik, hogy valami félig vicceset mondjon nagyon ideges fejjel.
Merész húzás volt a stúdiótól, hogy a Star Wars: Az utolsó Jedik ellenében küldte mozikba, de biztos vagyok benne, hogy meg fogja találni a célközönségét. Még úgyis, hogy alapvetően inkább azon filmek táborát gyarapítja, aminek élvezhetőségét nagyban meghatározza, hogy mennyire vevő az ilyen jellegű humorra és kalandra a befogadó. Mindkettőre igaz, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, de a friss megközelítés, a "játék" világa és azt élettel megtöltött "karakterek" egész jól el lettek találva. Ha egy kicsit lecsíptek volna a játékidőből, még feszesebb és kerekebb lett volna az összkép, és akkor talán a pontszám is magasabb lenne. Gamekapocs értékelés: 7. 0 Jumanji - Vár a dzsungel Eredeti cím: Jumanji: Welcome to the Jungle Rendezte: Jake Kasdan Írta: Chris McKenna, Jeff Pinkner, Scott Rosenberg, Erik Sommers Szereplők: Dwayne Johnson, Alex Wolff, Karen Gillan, Morgan Turner, Kevin Hart, Ser'Darius William Blain, Jack Black, Madison Iseman, Nick Jonas, Bobby Cannavale, Rhys Darby Játékidő: 119 perc Magyarországi premier: 2017. december 21.
Jumanji – Vár a dzsungel (Jumanji: Welcome to the Jungle), rendező: Jake Kasdan, Szereplők: Dwayne Johnson, Karen Gillan, Kevin Hart, Jack Black amerikai vígjáték, 119 perc, 2017. (12) Jumanji – Vár a mozi Sokan megijedtünk, amikor bejelentették, hogy jön a Jumanji folytatása, azonban a félelmünk kivételesen alaptalannak bizonyult. A Jumanji – Vár a dzsungel nem kívánja a 95-ös első filmet felülmúlni, még csak a nyomdokaiba sem akar lépni, Jake Kasdan rendező, akinek olyan filmeket és sorozatokat köszönhetjük, mint a Szexvideó vagy az Új csaj, csak a szórakoztatásra és a poénokra megy, és milyen jól teszi ezt! A történet szerint a gonosz társasjáték, Jumanji ráébredve arra, hogy a gyerekeket már nem érdeklik a táblás játékok, átalakítja magát konzoljátékká. Húsz évvel később talál rá négy középiskolás, akiket, ahogy játszani kezdenek vele, magába szippant a játék. A küldetés célja, hogy visszaszerezzenek egy ellopott követ, és megmentsék vele Jumanjit, és a saját életüket is, mert ha elbuknak, örökre a játékban ragadnak.
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek. Azt gondoltad, nincs értelme egy új Jumanji-filmnek? Ennél nagyobbat nem is tévedhettél volna! A második rész az év egyik legkellemesebb meglepetése. 22 év telt el a Jumanji óta. Ez nagyon sok idő, ha folytatni kell egy filmet. Pláne akkor, ha az eredetije sem volt egy igazán korszakos mű, de valamiért mégis beférkőzött a szívünkbe a Jumanji, talán Robin Williams miatt, talán a hangulat miatt, ki tudja. Igen, benne volt a levegőben egy normális folytatás lehetősége. Jó, a Zathura valamilyen szinten az is volt, de ha nem készült volna el, akkor sem lett volna a világ szegényebb hely. Amikor kiderült, hogy milyen rendezővel és milyen színészekkel készítenek folytatást/rebootot/akármit, ami Jumanji névre hallgat, és moziban le lehet vetíteni, legalább annyira voltunk lelkesek, mintha leszíjaztak volna minket egy török sorozatmaraton elé. Az előzetesek sem győztek meg minket arról, hogy ebből bármi jó kisülhet, aztán tessék, mégis, a Jumanji – Vár a dzsungel úgy lett az év egyik legszórakoztatóbb blockbustere, hogy gyakorlatilag senki sem hitt benne, ő meg jött, és a képünkbe röhögött, hogy ugyan már.
kaland film Jumanji mese mozi vígjáték Először a dzsungelben 22 évvel Joe Johnston mára már szinte kultfilmnek számító eredetije után Jake Kasdan modern köntösbe öltöztette a Jumanji történetét... 22 évvel Joe Johnston mára már szinte kultfilmnek számító eredetije után Jake Kasdan modern köntösbe öltöztette a Jumanji történetét: Hollywood legnagyobb mókamesterei egy vicces videójátékban menekülnek a dzsungel elől – szerencsére a nézőnek nincs miért futnia. Sokáig nem láttam az 1995-ös eredetit, de meg voltam róla győződve, hogy a dzsungelben játszódik. Amikor végre felzárkóztattam magam, óriási meglepetésként ért, hogy ez egy kisvárosi sztori, amiben éppen az esőerdőből kiszabadult állatok jelentik a fő problémát. Az eddig elsősorban tévés vígjátékokat és olyan középszer komédiákat, mint a Szexvideó vagy a Rossz tanár, jegyző rendező hatalmasat csavart az alapszitun: egyrészt a társasjátékból videójátékot csinált, másrészt egyenesen a erdő mélyére pottyantotta hőseit, harmadrészt szereplői testét avatarjaikéra cserélte – az egyik legfontosabb humorforrást teremtve meg ezzel.
Mert hát ugyan már, mit kell jönni mindenféle elvárásokkal, nem lehet beletenni egy előzetesbe egy százperces film szívét és lelkét, na meg a poénjait sem, legalábbis jobb esetben. A Jumanji folytatásának hatalmas szíve és lelke van. Annyiban építkezik csak az első részre, hogy itt is egy játék szippantja be az embereket, amit valahogyan túl kell élniük, de minden másban új utakra tér, és ez a legjobb dolog, amit csak tehet. A történet ezúttal négy tiniről szól, akik büntetésből iratrendezésre ítéltettek a sulijuk alagsorában, ott azonban találnak egy régi konzolt egy régi játékkal. Ez a játék a Jumanji, ami sikerrel transzformálta magát társasjátékból konzoljátékká, hogy játszanak is vele a lurkók, ez a két fiú és két lány pedig játszani kezd, és bent találja magát a digitális, de nagyon is valóságosnak érződő dzsungelben. És itt jön a csavar. A fiúk-lányok ugyanis megszabadulnak testüktől, és egy újban kalandoznak, és itt jön képbe az, hogy miért volt szükség ilyen színészekre ehhez a mókához.
Nem spoilerezek sokat, ha elárulom, nem így történik, az bosszantó csak a helyzet megoldásában, hogy az egyébként nagyon érdekes időutazós kérdéseket, amiket felvet a probléma, nemhogy nem próbáltak megmagyarázni, de egy egészen elképesztően ostoba válasszal le is tudták. A Jumanji – Vár a dzsungel egy nagyon szórakoztató folytatás lett, ami kissé elnagyolt játékszabályok alapján lett megírva – mint a biliárdszalonban, ahol senki nem tudja pontosan a játék szabályait -, de azért a nagyja működik és jó. Sok értelmet nyilván nem kell tőle várni, de amivel szolgálni tud, azzal jól bánik. Mindenképp ajánlott mozi, ha menekülőre fognátok két ünnepi étkezés között. [fb_button]