Fejemet beékelve két ülés közé sikerült pár óra alvást magamba tuszakolni anélkül, hogy átrepültem volna a busz másik oldalára. Ezért aztán kicsit meglepődve ébredtem, hogy körülöttem készülődnek motoros társaim és mondják, hogy idáig mentünk, mert a busz nem tud tovább menni… UGYANIS LESZAKADT AZ ÚT! – hát így folytatódott Himalája-túránk… Csipás fejjel próbálok makogni, hogy akkor mégis hogy a viharba fogunk tovább menni, de valószínűleg az arcomra volt írva, mert már mondták is nekem, hogy taxikba ülünk és úgy megyünk a maradék pár kilométeren. Annyira fáradt, voltam, hogy nem is érdekelt, hogy ha leszakadt az út, akkor a taxi mégis hogy a viharba jut át, egyszerűen csak fogtam a cuccom és kérdeztem, hogy hova pakoljak. Kis terepjáró taxijainkkal útközben már sikerült azért felébrednem és ledöbbenve próbáltam felmérni a környezetem. Kristálytiszta hegyi patak, káprázatos hegyek, eszméletlen jó levegő (Delhi után szinte megváltás volt) és csodás örökzöldek tarkították a látványt. Az út tényleg leszakadt, de az autók még elfértek rajta, szóval megállíthatatlanul haladtunk Manali felé.
Ezen a héten a balett világába tettem kalandos utazást. Emlékszem az első "találkozásomra" a kortárs táncművészet eme műfajával. Sok évvel ezelőtt, egy filmbetét részeként láttam Ravel Bolerójának feldolgozását. Gyermekként lenyűgözött a táncosoknak a zene hangulatát sugárzó, impulzív mozgása, a testükkel kifejezett mondanivalója. Talán a testnek ez a dinamikus kifejezőereje hatott oly mértékben az egykori kisfiúra, hogy már hatévesen eldöntötte, belőle bizony balett-táncos lesz. Az álom teljesült, Feledi János nemcsak itthon, hanem határainkon túl is elismert táncművész – koreográfus. A friss BarcikArt-díjas művésszel az alkotói és a magánemberi lét kérdéseit boncolgattuk.
A nap leszáll, és szőlőhegyed ormát Aranyozza az alkony, Istenem. Munkásaidat látom fenn mozogni, Apró bogárkák, serény hangya-népek, Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel. Munkálkodjatok, míg nappal vagyon: Mondtad s elküldted mindannyiokat. Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben. Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre, És felszállt áldozati páraként S virágillat lett: édes öntudat És boldog, tiszta lelkiismeret. Hogy sürögnek ott fenn a húnyó napban, Aranyként csillan szürke hangya-testük, Már készülődnek lassanként haza, – Egy óra még, és itt van a sötét. Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó, Éjszaka: hogy suhognak szárnyaid, Mily félelmes vagy, mily irtózatos, Még annak is, ki dolgozott napestig, Hát még annak, kit elhagyott a hajnal, És elhagyott a délelőtt s a dél S kit a hanyatló nap is így talál: Hivalkodva és haszontalanul. Álltam valami messze piacon, És tarka rongyként ráztam lelkemet, Így tűnt a hajnal, így futott a dél, És így jött rám a késő alkonyat. Utolsó munkás és utolsó óra – Most itt állok a szőlőhegy tövén, Napszámodba szegődnék, Istenem.
A tárlaton a csarnok történetét, a kőbányai ipari negyed közlekedéstörténeti jelentőségét és az új múzeum terveit is bemutatják, a Kertem pedig a csarnok mögött nyit jegy nélkül is látogatható szabadtéri vendéglátóegységet. Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt
A gyászoló család Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, dédnagymama HAJAS JÁNOSNÉ sz. Engel Anna 2021. január 9-én, életének 81. Temetése 2021. július 16-án 12. 30 órakor lesz az egri Kisasszony temetőben. Lelki üdvösségéért tartandó gyászmise 12. Gyászolják: gyermekei, unokái, dédunokája és mindazok, akik szerették, tisztelték. Köszönetünket fejezzük ki dr. SZŐKE ATTILÁNAK Felsőtárkány háziorvosának a járvány idején és 25 év óta napi 24 órás szolgálatáért, gyógyító munkájáért. Továbbiakban nagyon jó egészséget, erőt, kitartást kívánunk. Köszönjük Doktor Úr! Betegei "Úgy mentél el, ahogy éltél, csendben és szerényen, Drága lelked nyugodjon békében! " Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy drága Édesanyám, nagymamánk és dédink özv. SÜTŐ SÁNDORNÉ sz. Makovics Margit életének 99 évében csendesen elhunyt. július 14-én 9. 30 órakor lesz a felnémeti temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A Gyászoló család Mély megrendüléssel, fájó szívvel tudatjuk, hogy a felejthetetlen férj, drága édesapa, nagyapa, testvér és rokon SIPOS JÓZSEF türelemmel viselt, hosszú szenvedés után, életének 75. évében, 2021. július 1-jén elhunyt.