az ujjukat, vagy pálcikát, korongot, számegyenest. A matematikai fogalmakat mindenképpen tapasztalatokra kell építeni. Még negyedik osztályban is. Például vásárolunk 10 dkg sonkát, és 1 kg kenyeret. A két mennyiség vizuálisan is nagyon különböző, így amikor átváltásokat gyakorlunk, már lesz megelőző tapasztalata a mértékegységek egymáshoz való viszonyáról. Első lépésben tehát babszemekkel, korongokkal, képecskékkel tevékenykedünk. Még Emesével is így váltjuk át a mértékegységeket. Lisztet, babot, stb mérünk a mérlegen, és bőszen számolgatja a dekagrammokat, kilogrammokká, vagy fordítva. De Somával a szorzást is így kezdjük. Csoportosítja a babszemeket, majd magától döbben rá, hogy ha háromszor vesz egy hármas csoportot, akkor kilenc babszem lesz belőle, tehát háromszor három az kilenc. Ezt követik a képekről való leolvasások. Csak ez után lépnek be azok a feladatok, ahol, csak a számok szerepelnek. A matematika, illetve a számtan másik fontos eleme a nyelvezet. Sokan gondolják, hogy ez itt nem lényeges.
9. Vond be a testvéreket is a "beszélgetésbe" Ha vannak nagyobb testvérek is a családban, érdemes az ő segítségüket is bevetni. A babád örülni fog, hogy egy szeretett családtaggal együtt lehet, figyelheti a nagy tesót, elleshet tőle sok dolgot, a nagy testvér pedig nem érzi annyira kirekesztve magát. Azt érezteted ezzel vele, hogy ő is hozzájárul a kistesó fejlődéséhez, teljes jogú tagja a családnak, ahol az ő "munkájára" igenis szükség van. Szülőként ezt nem árt szavakkal is megfogalmazni a számára, sőt még azt is hozzá lehet tenni, hogy ezzel milyen sokat segít anyának. 10. Iktasd ki a családi szótárból a csúnya szavakat, szófordulatokat Mint olyan sok mindenben, a gyerek ebben az esetben is tükörként szolgál. Ha azt veszed észre, hogy a gyereked nem kívánatos szófordulatokat használ, mielőtt leszidnád őt, vizsgáld meg a helyzetet, vajon nem tőled tanulta-e. (Így jöttem én rá, milyen sokat izé-t mondok illetve mondtam régen. ) Ha nem személyes sértésnek, hanem fejlődési lehetőségnek tekinted a helyzetet, nem csak magadat, hanem ezáltal a gyereked beszédét is szebbé teszed.
Ezek a gyerekek ugyanis már unatkozhatnak az óvodában, és igénylik azt a fajta "leterheltséget", amit az iskola nyújt számukra. Sokan közülük az iskolakezdésre már megtanulnak olvasni, és biztonsággal eligazodnak a számok világában is. Az iskolaérett gyermekek könnyen alkalmazkodnak az iskolai rendszerhez, és könnyedén megállják a helyüket. Mitől lesz egy gyermek iskolaérett? Egy szóval válaszolva a feltett kérdésre: MAGÁTÓL. Az iskolaérettség kialakulása egy hosszú fejlődési folyamat eredménye. Normál esetben problémamentes a gyermek fejlődése. Az iskolaérettség kialakulásának idejét (6 vagy 7 éves kor) befolyásolhatja a gyermek fejlődése. Vagyis az, hogy magzati élete, csecsemő- és kisgyermekkora hogyan telt, milyen hatások érték, milyen környezetben nőtt fel. A koraszülöttség, a születés közben vagy után kialakuló oxigénhiányos állapotok vagy különböző öröklött jellemzők, betegségek például hozzájárulhatnak a tanulási nehézségek, figyelem- vagy magatartásproblémák kialakulásához. Mi jelent problémát a gyerekeknek?
Jót akarsz a hétévesednek? Akkor keresd az egyszerű, jól bevált meséket, olvasást segítő könyveket. Ne kísérletezzünk különféle módszerekkel, nyúljunk ahhoz, ami bevált! Ha a gyerek most megutálja az olvasást, lehet, hogy soha többé nem sikerül megszerettetni vele. Úgyhogy mindig úgy üljünk le vele gyakorolni, hogy nyugodtak vagyunk, őszinte a mosoly az arcunkon, tele a hasunk, és a koffeinszintünk sem túl alacsony… Világos? Ne törekedjünk tárgyilagos értékelésre. A gyereknek most nem az őszinte véleményünkre van szüksége, dicsérjük nagyon sokat, és mindig úgy javítsuk ki, hogy az ne essen rosszul neki! A folytatásért kattints a Könyves csajszis caféblogra!
Több vagy kevesebb sikerrel, de lelkesen papírra vetni a cifrábbnál cifrább kívánságait. A kevés siker oka pedig nem más, mint a sablonos gondolkodás! Legtöbbször emlékezetből próbáljuk lerajzolni adott témát (Úristen, hogy is néz ki egy kakas? ), vagy a gyerekkorban rosszul berögzült sablonok alapján (A hóembernek három gömbje van…) Észre sem vesszük, hogy ilyenkor akaratlanul a hibás sablonokat, a hibás gondolkodásmódot tanítjuk tovább a gyermeknek, ami aztán később olyan mélyre rögzül, hogy vagy előbb, vagy utóbb, vagy az első pár kudarc után kialakul benne az "Én nem tudok rajzolni! " élménye. Vagy ami még ennél is rosszabb: "Anya/Apa én utálok rajzolni! " Pedig ma már létezik egy módszer arra, hogy akár a legkisebbeket is okosan, életkornak megfelelően, és felelősen tereljük az örömmel rajzolás felé! Ez a módszer pedig nem más, mint a jobb agyféltekés kreativitás módszere, amit bárki könnyen és gyorsan elsajátíthat. A cikk a hirdetés alatt folytatódik. Ennek a módszernek a segítségével nem csak az alkotás örömét adhatjuk át gyermekeinknek, hanem azt a csodás élményt is, amit a valósághű rajzok készítése nyomán élhet át.
Onnantól nem akartam járni. Kérdésedre a válasz: a szó szoros értelmében tanítani semmiképpen sem! Most alapozódik meg a későbbi hozzáállása az iskolához. Ha nem érdekli, hagyd! Majd az iskolában megérik rá. De ha érdekli, igenis elégítsd ki a kíváncsiságát, és mutasd meg neki, melyik milyen betű. Ja, és egyébként a konklúzió: egyik osztálytársamnál sem lettem több, vagy kevesebb, mert tudtam öt évesen írni-olvasni. Nem értem el nagyobb sikereket, mint azok, akik ott láttak először betűket. Ne érezd magad nyomás alatt, ha a szomszéd Ödönkét már tanítgatják, és ki tudja olvasni, hogy "Zárva".
Ezek az első nekifutások a tanulást, mint tisztán kognitív (gondolkodásbeli) és emlékezeti teljesítményt fogják fel, míg a spontán, elsősorban még a mozgásos, utánzásos, szabad játékban realizálódó érzéki, érzelmi, kreatív, szociális és gyakorlati tanulást elhanyagolják. (Németországban a szülők kiharcolták az óvodákban az olvasástanítást, Lückert könyve nyomán, és ezután hívják fel a gyermekorvosok a figyelmet arra, hogy a kisgyerekkor megrontása és iskolásítása milyen káros következményekkel járt. ) A kisgyerek spontán módon, tanítás nélkül, "magától" hihetetlenül sokat és intenzíven tanul; egy egész nyelvet megtanul például két-három év alatt, anyanyelvi szinten. A gyerekek mindig nagyon örülnek, ha együtt lehetnek a számukra fontos felnőttekkel, és átélhetik anyjuknak vagy apjuknak koncentráltan csak rájuk irányított figyelmét. (Ez akkor is örömteli lehet, ha akár "olvasni" tanítja őket az erre felkészített anya vagy apa. ) Az együttlét a fontos itt és a személyes figyelem. Igen, ennek a fontossága már akár az anyaméhtől megvan (sok vizsgálat mutatja, hogy már a magzattal is lehet kommunikálni).