Ha a hátterük határozza meg azt, hogy milyen úton válhatnak szülővé. Mindez nincs rendben, mert a gyerekek és a szülők jogait is sértik. A gyerekjogok érvényesülése azt is jelenti, hogy adottak a feltételek ahhoz, hogy valaki "elég jó szülő" legyen, és olyan jelent/jövőt biztosíthasson a gyerekének, amiben a gyerek jól van és kibontakozhat. Az állam tett egy ígéretet a szülők felé is. Vállalta, hogy megfelelő segítséget ad nekik ahhoz, hogy a rájuk háruló felelősséget gyakorolják. Ebből két dolog következik Egyrészt, hogy a gyerekjogok nem ellentétesek a szülők jogaival. Az emberi jogok nem olyanok, mint egy torta, amiből, ha másoknak több jut, neked kevesebb marad. A kettő érvényesülése egymást segíti. Másrészt a szülőket közvetlenül és húsba vágóan érinti az, hogy mi történik a gyerekjogokkal. Néhány éve tudjuk, hogy "szülőnek lenni kaland", de hogy mennyire jól biztosított ez a kalandpálya, az az állam felelőssége. Az, hogy a szülők mennyire tudják anyagi, és testi-lelki biztonságban nevelni a gyereküket, a tágabb jogi környezeten, a központi döntéseken múlik, és nem a kommunikáció szintjén megvalósuló összeboruláson.
A következetesség elve azt jelenti, hogy azt tesszük, amit ígértünk, azaz kiszámíthatóak vagyunk. Következetes viselkedésünkkel minimálisra korlátozzuk a határok feszegetésének lehetőségét, hiszen a gyerekek hamar megtanulják: ígéretünket mindig betartjuk. Azok a gyerekek, akiknek a szülei nem következetesek, általában tesztelni kezdik a kereteket. Nem a tudás számít Tökéletes szülő nem létezik. Ha egy ilyen csodalénnyé próbálunk válni, jó eséllyel frusztráltnak és alkalmatlannak fogjuk érezni magunkat. A jó szülők elkövetnek hibákat, ezek ugyanakkor lehetőséget kínálnak arra, hogy bemutassák a gyerekeiknek, mit tehet az, aki hibát követ el. Tudni és csinálni persze egészen mást jelent. Míg általában csak akkor vagyunk képesek valamit megcsinálni, ha előzetesen ismereteket szereztünk, ha tudunk valamit, de nem aszerint cselekszünk, azzal nem érünk el változásokat. Mindannyian megtapasztaltuk ezt. Tudjuk, hogy fontos az alvás, mégis sokáig fennmaradunk filmet nézni. Tudjuk, hogy nem kellene még egyszer (újból) ránézni az üzeneteinkre vagy a Facebookra, mégis megtesszük.
Hogyan korlátozzák a nethasználatot a digitális oktatás mellett? Milyen konfliktusokat vállaljanak a munkahelyen a család miatt? A feladatuk szülőként az elmúlt másfél évben is "csupán" annyi volt, mint máskor: döntsenek felelősen, a gyerekek érdekeit szem előtt tartva… és mégis minden sokkal nehezebb volt. A gyerekek neveléséért, kiegyensúlyozott fejlődéséért elsősorban a szülők felelősek Joguk és kötelességük, hogy irányt mutassanak a gyerekeknek, segítsék beilleszkedésüket, kibontakozásukat, és megvédjék a veszélyekkel szemben. De ugyanabban a törvényben, amelyben az állam ezt elismerte (az ENSZ gyerekjogi egyezményében), vállalta azt is, hogy segítséget nyújt ebben a szülőknek, és olyan feltételeket teremt, amelyben a gyerekek egészséges fejlődése biztosítható. A végén mégis a szülőknek kellett valamit kezdeniük azzal, ha az új Nemzeti alaptanterv mellett a gyerekek megutálták a tanulást, vagy a tananyagok növekedése és a számonkérés módja miatt szorongással küzdöttek. Rájuk nehezedett annak a terhe, hogy hasznosan teljen a tanév, ha gyerekeik nem, vagy csak korlátozottan fértek hozzá az online oktatáshoz ( minden ötödik általános iskolás esetében problémát jelentett), vagy ha kevés segítséget kaptak a tananyag megértéséhez a tanáraiktól ( többségük ezt hiányolta legjobban).
Jött a gyermekorvos, jött a védőnő és mivel látták, hogy valóban nincs elég tejem, így a tápszeres kiegészítést ajánlották. Akkor egy kicsit megnyugodtam. Igaz, hogy nagyon szerettem volna a legjobbat, anyatejet biztosítani számára, de legalább nem marad éhes… Mivel nem szoktam semmit könnyen feladni, azért a fejést nem hagytam abba, gondoltam, hogy legalább azt a kicsit - amire képes vagyok – biztosítom számára. Aztán megtörtént a csoda… Egyre többet és többet tudtam lefejni. Volt, hogy napi egy liter is összegyűlt. Már nem stresszeltem, könnyedén vettem, hogy bár nem a szokványos módon, de mégis hozzájut a számára oly fontos anyatejhez. Számomra nagyon fárasztó volt, duplán kellett megdolgoznom, végig kellett csinálnom a szoptatási procedúrát is (babaszáj helyett fejőgéppel) és a tápszeres babák cumisüveges maceráját is (fertőtlenítés, speciális melegítés, stb. ), de mégis boldognak és büszkének éreztem magam. (Sajnos én akkor még a szoptanít-ot nem ismertem, pedig lehet, hogy akkor egy idő után még a szopizásra is sikerült volna rávennem a kicsilányt…) Úgy gondolom, hogy 3 titka van a tejtermelés fokozásának.
Olyan környezetben, ahol megkapja a felnőtt reagálásai révén is a figyelmet a gyermek, sokkal motiváltabbá válik minden területen a vele szemben támasztott – életkori és fejlettségi szinthez igazodó – elvárásoknak való megfelelés során. Amennyiben elhanyagoljuk a pozitív visszajelzések nyújtását, a gyermekek sem fognak annyi örömöt, pozitív érzést érezni saját kisebb vagy nagyobb produkciójuk fölött, kevésbé lesznek motiváltak a kihívások keresésére. Mindez generalizálódik aztán a későbbi társas kapcsolatokra is, hiszen nem tudják majd megfelelően kifejezni, hogy pozitív töltetű eseményeket elismerjenek. " A dicséret hatását növeli a "látható jutalom" A dicséretet kifejezhetjük metakommunikációval vagy szavakkal. Metakommunikációs eszközök lehetnek a mosoly, bólintás, ölelés, puszi, kézfogás, kacsintás, taps és egyéb egyezményes, személyes jelzések. A szavakkal való kifejezés lehetőségeinek száma szintén határtalan, csak fantáziánktól és kreativitásunktól függ, mit találunk ki közösen a hagyományos formákon - pl.
Aki házasságban, kapcsolatban él sokszor elmélázik, vajon hogy is lesz ez hosszú, és boldog? Létezik-e recept a házasságra, melytől tuti a siker, és mindenki jól érzi magát, amíg a halál el nem választ? Én már egyszer elváltam. Hittem a házasságomban, és hittem a szerelemben. Majd a válásom előtt, közben és után rájöttem, hogy olyan sok minden kell ahhoz, hogy egy házasság jól működjön. Azóta is dolgozom én is az ügyön, immáron második férjemmel 😀 Hogyan működik egy házasság évtizedekig? 1. Egymás tisztelete. A tisztelet nem azt jelenti, hogy magunk fölé emeljük azt, akit szeretünk. Szó sincs róla. Arról szól, hogy a másikat elfogadjuk, minden tulajdonságával és véleményével együtt, türelmesek vagyunk vele. Kapcsolatban ez inkább érzelmi tisztelet kell, hogy legyen, ami azt is jelenti, hogy egy óriás balhé közben sem bántjuk a másikat, sem szavakkal, sem sehogy. Mert akkor megalázzuk másikat, és így el is vész a tisztelet, melyet visszaépíteni még nehezebb, mint a bizalmat. Bármennyire is haragszol a másikra – ami normális olykor!
Ha sikerül egyszerre alkalmaznunk néhány, kutatáson alapuló általános elvet azzal, hogy folyamatosan tudatosak vagyunk, felkészülten állunk a gyereknevelésben rejlő kihívások elé - vallja Erica Reischer pszichológus. Szerinte azonban nem elég tudni, hogyan kell valamit csinálni, hanem ténylegesen a meggyőződéseink mentén is kell cselekednünk. A jó gyereknevelés receptje kettős. Egyrészt függ attól, hogy képesek vagyunk-e önmagunkat, másokat (például a családunkat), illetve az adott pillanatot tudatosan látni. Vagyis ami egy gyereknél egy adott pillanatban kívánatos, az esetleg egy másik alkalommal vagy egy másik gyereknél nem igazán jó megközelítés. Mivel a hangulatunk és a körülmények is folyamatosan változnak, tudatában kell lennünk annak, mi is zajlik éppen, mire lenne szükség, hogy azután rugalmasan alakíthassuk a hozzáállásunkat. Ha például napközben volt egy konfliktusunk az egyik kollégánkkal, akkor ennek hatását tudatosítanunk kell magunkban, tehát figyelnünk kell, hogy ne veszítsük el a türelmünket.
El kezd mindenki játszmázni, mert jajjjj…ha mondom megsértődik, rosszul esik neki… Kit érdekel? Ha meg nem mondod, akkor az egész házasság kuka lesz. Igen, nagyon nehéz őszintének lenni, és nehéz az őszinteséget elviselni, de könyörgöm! Egymás szövetségesei vagyunk, akiknek egy egész életet csodásan kell felépíteni, úgy, hogy az valóban működjön is. Ha szőnyeg alá seperünk dolgokat, ha eltesszük valahova az agyunk mélyére, akkor később kerül elő, amikor már értelmetlen lesz. És robbanunk. A másik, meg szegény, ott áll majd, hogy mi van???? Miért nem mondtad? Gondolom ismerős ez. 4. Egymás vágyainak kielégítése Csak akkor lesztek boldogok, ha másikat boldoggá teszitek!!!!!!! Ez van, így működünk mi emberek. Ez éltet, ez visz előre, kész, pont. Ezért ezt mindig szem előtt kell tartani. Kinek, mikor, mi a fontos, és ezt mindkét félnek úgy kell kezelnie, mint egy törékeny kis üveg szelencére, amiben a boldogság elixírje van. Ha repedezik, mert nem figyelünk a másikra, akkor még ragasztgathatjuk egy ideig, de ha eltört, akkor pafffff….
Sok cipőben van harántemelés, vagy a talppárnáknál alkalmaznak kisebb emeléseket. Az ortopéd orvosok többsége szerint azonban a jó cipő talpa lapos, mert ha az emelések rossz helyre esnek, csak rontanak a láb helyzetén, de ha jó helyre is esnek, az egészséges lábat ellustítják ahelyett, hogy magától megerősödnének az izmok, és kialakulna a megfelelő lábboltozat. Lúdtalpas gyerekeknek viszont az ortopéd orvos ír fel talpbetétet, amit méretre készítenek el a szakboltban, így biztosan a megfelelő helyen támasztja alá a lábat. - Elterjedtek a szupinált talpú gyerekcipők (szupináció = a talp befelé fordítása – a szerk. ) is. Ezek talpa a külső oldalán alacsonyabb, vagyis elősegíti a megfelelő lábboltozat kialakulását. Egyébként, ha megfelelő cipőt találunk, utólag is "lereszeltethetjük" a talpát szakemberrel. Arra azonban figyeljünk, hogy lúdtalpbetétet szupinált cipővel együtt ne alkalmazzunk, mert a kettő együtt már sok a gyerek lábának – mondta Sztánné Tornai Annamária. Mennyiből jön ki?
Az "elég jó szülő" fogalmát egy ismert gyermekpszichológus, Bruno Bettelheim nevével hozhatjuk összefüggésbe. Ugyanezen a címen jelent meg könyve is, ami hasznos olvasmány lehet mindenki számára. A könyvajánlóban a szerző így fogalmaz: Ennek a könyvnek az a célja, hogy arra bátorítsa a szülőket, igyekezzenek a saját fejükkel végiggondolni a gyereknevelés bizonyos kérdéseit. Remélem, a fenti példák segítenek nekik abban, hogy jó megoldást találjanak a gyermeknevelés során felmerülő bármiféle problémára. Erre irányuló erőfeszítéseik révén válnak majd elég jó szülővé, ami mind önmaguknak, mind a gyermekeiknek javára válik. Az elég jó szülő mindig tudatában lesz, hogy gyermeket foganni, kihordani és világra hozni életének legcsodálatosabb eseménye. A születés pedig a gyermek életében a legcsodálatosabb esemény. Minél jobban élvezik mindazt a maguk módján, ami ebből következik - a szülő a gyermeknevelést, a gyermek azt, hogy a szülő neveli -, annál boldogabb lesz az életük. Ha ez a könyv valamelyest hozzájárulhat, hogy ez a lehetséges boldogság valósággá váljék, akkor elmondhatom, hogy elérte a célját.