A regényében megalkotott miliő ténylegesen egy unatkozó háziasszony, meg a mélyen benne élő naiv, a testiséget és az első rózsaszín ködös szerelmeket éppen felfedező tini fantazmagóriája – az, ami magát az írónőt a Twilight hatására pillanatnyilag felizgatta és megihlette. Ha úgy tetszik, egy terápiás célból papírra vetett álom. Pusztán ezért még nem kéne elítélni a könyvet, csakhogy van a regénynek egy egészen ijesztő tanulsága is. Ha Anát és Christiant kiemeljük a luxusból, megfosztjuk őket vonzó megjelenésüktől, akkor csak egy rosszul működő, érzelmi és fizikai erőszakkal telített kapcsolat marad hátra, amiből minden jóérzésű külső szemlélő kimentené a lányt**. A gazdag és lenyűgöző körítés (a drága lakások, autók, partik, ruhák, kütyük – minden olyan dolog, amivel tárgyiasítva és leegyszerűsítve lehet kifejezni a szerelmet) viszont pont elég ahhoz, hogy 12 és 19 éves kor között elhitesse a fejlődő női lélekkel: mindez így van rendjén. Sőt, adott esetben a fiúk elé is az uralkodó, elnyomó, kisajátító férfi példáját vázolja föl.
4 hozzászólás
Szerzői jogi védelem alatt álló oldal. A honlapon elhelyezett szöveges és képi anyagok, arculati és tartalmi elemek (pl. betűtípusok, gombok, linkek, ikonok, szöveg, kép, grafika, logo stb. ) felhasználása, másolása, terjesztése, továbbítása - akár részben, vagy egészben - kizárólag a Jófogás előzetes, írásos beleegyezésével lehetséges.
Összefoglaló Amikor Anastasia Steele, egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. Az ártatlan lány megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana szelíd szépségének és eszének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja ellenére démonok gyötrik. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon sötét vágyait A sorozat, amely meghódította a világot, új fordításban!
Tovább olvasom A szürke ötven árnyalata Fordította: Babits Péter Megjelenés dátuma: 2016-03-11 Terjedelem: 652 oldal Súly: 520 gramm Kötés: KARTONÁLT ISBN: 9789633106990 3 999 Ft 3 199 Ft Állandó 20% kiadói kedvezmény Rendelhető, raktáron Szállítási idő 1-3 munkanap Amikor Anastasia Steele, egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. Az ártatlan lány megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana szelíd szépségének és eszének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja ellenére démonok gyötrik. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon sötét vágyait A sorozat, amely meghódította a világot, új fordításban!
Rileey >! 2013. november 4., 16:43 Istenem, a végére értem, el sem hiszem! Végre fellélegezhetek, vége a kínszenvedésnek. Minimum egy Akik Túlélték A Szürke Című Borzadályt díjat érdemelnék. De lehet előbb meg kéne alapítanom ezt a díjat, és pénzjutalom se lenne rossz hozzá, amit maga a szerző finanszíroz. Hiszen igazi túlélő, aki ennek a sorozatnak a végére ért, azt pedig honorálni kell! E. L. Jamesben és Stephenie Meyerben az alapsztorit tekintve még az a közös, hogy mindketten ódákat tudnak zengeni a semmiről. Mindketten bebizonyították, hogy nem kell a könyveikbe olyan tökéletesen felesleges dolog, mint cselekmény, hanem több száz oldalt kell írni unalmas, hétköznapi mozdulatokról. A trilógia befejező kötete már semmi újat nem tudott felmutatni, és unalmasabb volt, mint az előző kettő. Erre a szerző is rájöhetett, így próbálta kicsit felturbózni ezt az irodalmi remekművet egy időbeli ugrással. Igazából nem tudom, így mi volt a különbség, mert attól, hogy nem időrendben derültek ki bizonyos dolgok, ugyanolyan borzalmas szutyok az egész.