Rímei: a b c c b. Stílusa - impresszionista Már a témaválasztás is idekapcsolja a táj, a tájban mozgó alakok. Igaz, ez a táj egy várost mutat be. Idekapcsolja a választott napszak is: a hajnal kedvelt témája volt az impresszionistáknak. Tóth Árpád gyermekkorában csodagyereknek számított kitűnően rajzolt. A szobrászművész apa ebbe az irányba terelgette. Ám a Tóth Árpád a költészet felé fordult. Verseiben azonban megőrizte a képi látásmódot. A festmény ezer színével ragyog ránk a versben megformált táj: vöröslő, aranyló napkorong, szikrázó gyémántok, zöld lomb, fehér virágok, színes kirakatok, lila nyakkendő. A bontott ecsetkezelést az apró képek sokasága adja vissza. Szinte minden sorban új kép, új csoda tárul elénk. Az irodalomban az impresszionisták szívesen alkalmazták a hangszimboliká t. A hangok sajátos jelentéstartalmát a sok alliteráció is kiemeli. Már említettük az első versszak felpattanó mássalhangzóit, a 2. és 3. versszak -cs hangjait. De ide tartozik a harmadik versszak harangszava is.
(Víg pacsirtaként zengenek a színek, s "lila dalra" kel a kirakatban egy nyakkendő. ) Ez a varázs csak néhány pillanatig tart. "Felmerengenek" a harangok, s az ünnepi csendet kellemetlen hangok törik meg: búg a bús gyársziréna, s a villamos jajdulva csikorog a kopott síneken. Nappal lett, a "józan robot" kioltotta a Végtelen Fény mámoros csodáját. A hanghatások itt a nagyvárosi munkakezdés megszokott indulását festik le – illúziótlanul. Az utolsó sor "arany csókja" még egyszer felvillantja a hajnali fény bűvöletét, hogy ezzel is a városi szegények iránti mély együttérzését fejezze ki. A szinesztézia sajátos metafora. Benne a különböző érzékterületek (látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás) keverednek egy szóképben. Ilyen ebben a költeményben: "a színek víg pacsirtái zengtek "; "lila dal". Borbély Sándor: Tóth Árpád, Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1994 (In: 99 híres magyar vers és értelmezése) Borbély Sándor: Tóth Árpád, General Press, Bp., 1996 (In: Borbély Sándor: Klasszikusok rangrejtve) Kardos László: Tóth Árpád, Akadémiai Kiadó, Bp., 1965 Kosztolányi Dezső: Tóth Árpád, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1977 (In: Kosztolányi Dezső: Egy ég alatt) Németh László: Tóth Árpád, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1970 (In: Németh László: Két nemzedék) Rába György: Tóth Árpád, Akadémiai Kiadó, Bp., 1969 (In: Rába György: A szép hűtlenek)
A bibliai kivonulás történettel közös motívumok jelennek meg: út, csipkebokor. "Isten szállt a földre le", "igézve álltam" a Szentföldre utal. A tűz a fény, a ragyogás a lány hajának lombjában. Isten megjelent az alkonyban. Valódi csoda történt. Tehát magáról a szerelemről írja azt, hogy nem más, mint isteni csoda. A versben sokféle rím van: mozaikrím, asszonánc, hosszú rím, nőrím. A Lélektől lélekig című versben egy természettudományos jelenséggel foglalkozik: a csillagok távoliak, mégis ugyanabból az anyagból vannak. Ezzel párhuzamos a példázatos jelentés: az emberek közel vannak, mégsem ismerik egymást. Az emberek közötti kapcsolat lehetetlensége jelenik meg, csakúgy, mint Kosztolányi: Édes Annájában, ahol az emberek szintén nem ismerik egymást. A versben a bizonytalanság jelenik meg, homályosan lát (remegő csillag), illetve a csillagot létező lényként ábrázolja. Az élettelen természetet átszínezi. Dekadens jelleg. Ezáltal oldja fel a példázat hűvös racionalizmusát. Ez jellemző a szimbolizmusra, több jelentést ad a példázatnak.
Bús gyársziréna búgott, majd kopott Sínjén villamos jajdult ki a térre: Nappal lett, indult a józan robot, S már nem látták, a Nap még mint dobott Arany csókot egy munkáslány kezére… Műfaja életkép. Leíró jellegű versről van szó: anyaga látványok sora, a látvány történik. Vagyis az eseményt a dolgokban, az ember nélküli mozzanatokban ragadja meg a költő, a vers érvénye mégis vonatkozik az emberre is. Az utca fokozatosan megelevenedő részleteit ábrázolja, a vers valódi tárgya az élmény, a szépség. Típusa tájvers. Az ábrázolt élettér a nagyváros, amely mint táj jelenik meg (kirakat, házmester, tűzfal, aszfalt, kővidék, por stb. ). Tehát a mű témája szerint modern tájleíró költemény – a pesti utca reggele. Üzenete az, hogy meg kell találnunk a pillanatokban a szépséget, így válthat lenyűgözővé az ébredő város, a hajnal csodája rohanó világunkban. Kifejezőeszközök: metafora, megszemélyesítés, hasonlat, szinesztézia, fokozás, alliteráció Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
2. ) Felkel a nap – varázslat történik a várossal (2-4. ) 2. versszak: A város szürke, egyhangú emeletes épületei között még a napkorong sem látható, de jelenléte mégis varázslatos hatással van a városra. Az eddigi szürkeséget a sárga-vörös és a gyémántos ragyogás váltja fel. A zsarát az izzó fahasábokat jelenti. Színe sárgás-vöröses. Ez az erőteljes, élénk szín tör be a városba, és azonnal megsokszorozza önmagát. A halott, üvegszemű kirakatok, ablakok életre kelnek, megcsillan rajtuk a napsugár, vakító fénnyel öntik el a várost ( Minden üvegre száz napocska hullt). Még a szemét is csillogó gyémánttá válik néhány pillanatra. Bár még nincsenek hangok, mégis a szétömlő karát egyfajta csilingelő asszociációval jár. (Karátban mérik az arany és a gyémánt értékét. ) Mintha egy marék csilingelő gyémántot szórtak volna szét az utcán. A Végtelen Fény csupa nagybetűvel a Nap szimbóluma. A sziszegő hangok a felpattanó -t, -k, -gy, -g hangokkal együtt egy élettel teli világot mutatnak be. 3-4. versszak: Folytatódik a varázslat, a fénytől életre kel az utca.
Tó th Árpád (1886–1928) a Nyugat első nemzedékének jelentős költője, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula kortársa. A budapesti egyetem bölcsészeti karának magyar–francia szakára iratkozott be, de tanárvizsgát nem tett. Újságíróként dolgozott Debrecenben, majd a fővárosban. Életét végigkísérte a szegénység és a betegség; tüdőbajban halt meg 1928-ban. – Kiváló műfordító volt. Művészetére az impresszionizmus nyomta rá bélyegét. Az impresszionizmus a 19. század második felében kibontakozó képzőművészeti irányzat, amely a látvány pillanatnyi benyomásának rögzítésére törekedett. A festészet ezt a színfoltok sajátos összhatásával érzékeltette. Az irodalmi impresszionizmus is futó benyomásokat, hangulatokat kívánt közvetíteni. Legfőbb stílusjegyei: a névszók, színes jelzők halmozása, a hangok zenei hatásának kiaknázása. Mindez jellemző Tóth Árpád Körúti hajnal című költeményére is. Stílusjegy: egy adott stílust meghatározó, jellemző vonás (pl. a szinesztézia az impresszionista stílus jellemző jegye).
Tolnai Gábor: Ady Endre: Nyárdélutáni Hold Rómában 5 Kiss Tamás: Ady Endre: Hunn, új legenda • 18 Keresztury Dezső:. Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára 30 Kiss Ferenc: • Juhász Gyula: Tiszai csönd 38 Tüskés Tibor: Juhász Gyula: Tápai lagzi 45 Nemes Nagy Ágnes: Tóth Arpád: Elégia egy rekettyebokorhoz 53 Vargha Kálmán: Tóth Árpád: Körúti hajnal 59 Tóth Árpád: Jó éjszakát! 65 Babits Mihály: Esti kérdés 73 Babits Mihály: Ősz és tavasz között 82 Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák 92 Kiss Tamás Kosztolányi DezSő: Ilona 97 Vajda Éndre: Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd 107 Rónay György: Sárközi György: Virágok beszélgetése 116 Béládi Miklós: Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag 123 Fodor András: József Attila: Külvárosi éj 132 József Attila: Holt vidék 142 Somlyó György: József Attila: Oda • 152 Pálmai Kálmán: József Attila: A Dunánál 161 Baróti Dezső: Radnóti Miklós: Tétova óda 169 Radnóti Miklós: Á la recherche... 178
Oldalak: 1 2 3