A Csongor és Tünde műfaja tündéries mesejáték, amely a kor népszerű műfaja volt. Ennek kereteit töltötte meg Vörösmarty bölcselettel emberiségkölteménnyé formálva a művet. A mesei, népmesei, széphistóriai történet mögött Vörösmarty a romantika alapkérdéseire: a személyiség kiteljesedésének lehetőségeire, a boldogság mibenlétére keresi a választ. A mű középpontjában a főhős, Csongor út- és boldogságkeresése áll. Csongor öt felvonáson át keresi, kutatja Tündét, a földre leszállt, majd Mirigy, a boszorkány miatt innen elmenekülni kényszerült tündérlányt, akibe szerelmes és aki – valamikor – az övé lett. Miközben Csongor – szinte metafizikai vágyaktól űzve bolyong a földi tereken, találkozik az emberiség jelképi nagy figuráival, a királlyal, kalmárral és a tudóssal is, akiknek sorsában az élet értelmét meghatározó erőkkel is szembesül. A mű egyik középponti motívuma az Éj hatalmas monológja, amely kozmikus távlatba helyezve értelmezi a földi, az emberi valóságot. A filozófiai tartalom azonban rafinált ügyességgel keveredik hétköznapi, szinte groteszk tényekkel, eseményekkel, figurákkal (Csongor és Tünde kísérői, Balga és Ilma, a három ördögfi, Dimitri, a boltos rác, és a buja csábítás képviselője, Ledér, valamint az ősgonosz, Mirigy. )
Drámairodalmunk egyik alapműve Vörösmarty műve a Csongor és Tünde, amely Az ember tragédiájával és Bánk bánnal alkotja a klasszikus magyar drámai triászt. Színházaink műsorán folyamatosan szereplő alkotás, az előadások stílusa korszakról-korszakra változik a mesei ábrázolástól posztmodern kompozíciókig. Tovább... 2 óra 45 perc, 1 szünettel. Kalmár Ivaskovics Viktor m. v. Tündérek, Nemtők: az Újbudai Babszem Táncegyüttes növendékei: Bánhegyi Dorottya, Csík-Tusnádi Andor, Csík-Tusnádi Viola, Dellei Gellért, Dellei Johanna, Gubik Botond János, Gubik Anna Róza, Havasi Gellért, Havasi Tekla, Jendrics Emma, Kalmár Samu, Kalmár Vince, Molnár Cecília Olga, Molnár Izabella Eszter, Prohászka Bulcsú, Prohászka Emese, Prohászka Zita, Schuszter Domonkos, Schuszter Sebestyén, Verebély Dániel, Verebély Nadin Az Éj monológját archív hangfelvételről Lukács Margittól halljuk. Díszlet, jelmez Nagy Viktória Ügyelő Géczy István Lencsés István Ködmen Krisztián Rendezőasszisztens Kernács Péter
140 évvel ezelőtt, 1879. december 1-jén Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című színművének ősbemutatóján Paulay Ede rendezésében Márkus Emília, Jászai Mari, Újházi Ede is fellépett a Nemzeti Színház színpadára. Vörösmarty 1830-ben, harmincéves korában írta a drámát, 1831-ben megjelent könyv alakban, de életében a szerző nem tudta elérni, hogy színpadra vigyék. 1866. március 21-én egy nyilvános vizsgaelőadáson mutatták volna be, de az előadás félbeszakadt, mert a Nemzeti Színház vaslemez födelét orkán erejű szélvihar lesodorta. A Paulay Ede-féle Csongor és Tünde előadásra 1879. december 1-jén került sor. A darab színpadtechnikai nehézségekkel küzdött, ez az oka annak, hogy csak keletkezése után 49 évvel került színpadra Vörösmarty Mihály születésének 79. évfordulóján. Az ősbemutatón Nagy Imre és Márkus Emília eszményi párnak bizonyult, Mirígy hatalmas szerepében Jászai Mari lépett színpadra, Ledért az ifjú Helvey Laura alakította, és a "vándorok" is olyan megszemélyesítőket kaptak, mint Újházi Ede (Kalmár), E. Kovács Gyula (Fejedelem) és Bercsényi Béla (Tudós).
Az előadás időtartama: 2 óra 15 perc egy szünettel Az előadás megtekintését 12 éven aluliak számára nem ajánljuk. Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című lírai költeménye a magyar drámairodalom egyik alapműve. Alapgondolata az emberi boldogság természete körül kering. Mi teszi boldoggá az embert, hogyan találjuk meg azt, ami boldogít? Miközben Csongor erre keresi a választ, egyre kiábrándultabbá válik. A három – szimbolikus jelentésű – vándorral való találkozás során három lehetséges életfelfogást ismer meg, ám sem a pénz nyújtotta boldogság, sem a hatalom boldogító mámora, sem a tudomány adta boldogság nem győzi meg őt, sokkal inkább megerősíti abban, hogy máshol keresse saját és az emberi lét boldogságát. Ezek a találkozások egyúttal a választás lehetőségét is felkínálják számára, ahogyan a mindennapjainkban ma is lépten-nyomon döntéseket kell hoznunk. Előadásunk olyan színpadi formanyelvet alkalmaz, mely érthetően és hitelesen közvetítheti a mai ember számára ezt a mitológiából erősen táplálkozó sokdimenziós tündérmesét.
Csongor és Tünde Rendező: Kányádi György 12 Műfaj: drámai költemény Helyszín: Nagyterem Bemutató: 2020. február 22., 19:00 Időtartam: 1 óra 40 perc, szünet nélkül Díszlettervező: Zsuzsi Szőke Jelmeztervező: Aletta Lokodi Dramaturg: Szabó Réka Ügyelő: László Szakács Súgó: Tóth Katalin A Csongor és Tünde a magyar irodalom egyik legismertebb és ugyanakkor egyik legtitokzatosabb műve. A szerelmi történet egyben egy világokon átívelő beavatástörténet, melyben ötvöződik mese, mítosz és valóság. Áldozatok árán elérhető a boldogság!? – állítja és kérdezi egyszerre a mű. A szerelem megtapasztalására vágyó fiatalok különböző világokban keresik ugyan a beteljesülést, de közben mindketten az idő hatalmával szembesülnek: a legnagyobb kihívás önmaguk megismerése és határaik átlépése a szerelem segítségével. Lehetséges ez? És ha igen, milyen következményekkel jár? Különböző korokban másképp értelmezték Vörösmarty Mihály művét, ahogyan másképp értelmezik különböző generációk is — Vörösmarty színműve örök, és egyszerre szólít meg mindannyiunkat.
"Ezen a ponton – mikor íme életkérdésévé vált – teszi fel magának a fiatal Vörösmarty az életfilozófia örök nagy kérdését; hol van a boldogság, melyben az ember kielégülhet? Erre a kérdésre oly könyvvel felel, mely kétségkívül a magyar irodalom főművei közé tartozik, s mely a világirodalom legnagyobb filozófiai költeményei közt is méltán foglalna helyet: a Csongor és Tündével" – írja esszéjében, A férfi Vörösmartyban (1911) Babits Mihály. Vörösmarty költői alkatának eredendően drámai a karaktere: a fékezhetetlen őserő és a romboló ösztönt uralni képes művészi tudatosság feszültsége, a tökély lázálma és a formaképzés fegyelme. "Nála a romantika nem a szertelenségek hajszolását jelenti, hanem az Ázsiából szakadt magyar fajtának önmagára ébredését, az európai és idegen kultúrák által tudat alá temetett színpompás fantáziának vulkanikus, sőt merném mondani tragikus végű kitörését" – írja Németh Antal, aki a Nemzeti Színház igazgatójaként 1935 és 1944 között háromszor is megrendezte a Csongor és Tündét.
Márkus Emília később Mirigy szerepét is eljátszotta. Gobbi Hilda három rendezésben is életre keltette a boszorkányt. Csongorként láthatta a közönség Beregi Oszkárt, Abonyi Gézát. Az ősbemutatót a rendező Paulay Ede így indokolta: "lehetetlen, hogy ma, midőn nyelvünk a társadalom minden részében elfoglalta jogos uralkodását, ne volna meg az érzék ama tömérdek szépség iránt, mely e műből áradoz. "
Vörösmarty, a magyar romantika legnagyobb költője. Mindössze ötvenöt év adatott neki, életműve nemzeti örökség és világirodalmi érték. Leghíresebb versei a Gondolatok a könyvtárban, A vén cigány és a Szózat, amely nemzeti imádsággá lett. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, magyar nyelvészeti munkák társszerzője, dramaturgiai és kritikai műveiből fejlődött ki a hazai színikritika. Kortársai a "nemzet ébresztőjeként" emlegették. A költői hivatás közéleti funkció volt azokban az időkben, párhuzamosan a nemzet haladó erőinek törekvéseivel növelte naggyá Vörösmarty esztétikailag a magyar epikát és lírát. Vörösmarty harmincéves korában írta a Csongor és Tündét, a legzeneibb hangzású magyar színjátékot. Életében nem láthatta színpadon, 1879-ben Paulay Ede rendezte meg először a Nemzeti Színházban. Pedig Vörösmarty ezt a művét első pillanattól színpadra szánta, a sajátos jegyekkel rendelkező magyar drámairodalom megteremtésének igényével. A 20. század elején Schöpflin Aladár 1907-es írása, A két Vörösmarty, majd Babits Mihály kettős tanulmánya (Az ifjú Vörösmarty, A férfi Vörösmarty) irányítja a mű olyan értékeire a figyelmet, amelyekkel a 19. századi kritika nem tudott megbarátkozni.
Paulay Ede, aki a folyamatos ívű előadások megvalósítását tűzte ki céljául – irodalmi szempontból sokszor rendkívül erőszakos beavatkozások árán is, így vélekedett az előadásról: "lehetetlen, hogy ma, midőn nyelvünk a társadalom minden részében elfoglalta jogos uralkodását, ne volna meg az érzék ama tömérdek szépség iránt, mely e műből áradoz. " A Csongor és Tünde bemutatását a Fővárosi Lapokban megelőző tanulmányában Paulay például megállapította, hogy: "a színrehozatal nehézségeivel kellett számot vetnem. […] Csongor és Tünde szerepeinek igen kevéssé változatos jelenetein kellett legtöbbet módosítani; mert tudom, hogy színpadon legnagyobb költői szépséggel bíró jelenetek is vesztenek hatásukból, ha szerfelett hosszúk vagy egymáshoz hasonlók. Azért mindenekelőtt ezeket megrövidítvén, az öt felvonást három szakaszba vontam össze. " A témát Vörösmarty Gyergyai (Gergei) Albert XVII. századi széphistóriájából vette (Árgyilus királyfi és Tündér Szép Ilona alakja). Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátéka és a népmesék vándormotívuma is hatott a szerzőre.
Kölcsey Ferenc szerint "a szerelem idegen plánta a magyar irodalomban", de tudjuk, hogy a Csongor és Tündét olvasta és - maga ellen szólva - pozitívan értékelte. A magyar irodalmi kánon egyik legcsillogóbb és legtöbbet méltatott gyöngyszeme, a Csongor és Tünde címének hallatán diákok százezrei egyszerre és álmukból felkeltve vágják rá: a romantikus dráma fogalmának legpontosabb definíciója. A kecskeméti előadás azonban tartogat meglepetéseket: nem kisebb dologra vállalkozunk, mint hogy bebizonyítsuk, egyik legfontosabb nemzeti drámánk még most is elkoptathatatlan mondanivalóval találhat utat szívünkhöz. A mindenkori Csongorok és Tündék egymáshoz és önmagukhoz vezető útkeresésének történetét írta meg Vörösmarty Mihály a magyar drámairodalom egyik Az előadás támogatója: